Néha meglepődöm azon, amit a fiam mond. Vagy ahogyan mondja. Tudom, természetes, mert már majdnem 4 éves. Én pedig még mindig azt a 4 kilós pelenkacsomagot látom benne.
Szóval pénteken Judit fáradtan ért haza. Fájt a feje és szerette volna kicsit kipihenni magát. Ledőlt.
Lassan jött az alvás ideje és mi is utána indultunk. Fáradt kisfiam addigra ismét túlpörögte magát. Ugrált és hangoskodott a nagyágyban. Én meg egyre ingerültebben szóltam, hogy csendben legyen, feküdjön le, és a többi, mert ha felébreszti az anyját, rossz végünk lesz. Neki meg duplán is.
Az anyja felébredt. És kissé ingerülten ott hagyott bennünket.
- Mondtam, hogy ne rosszalkodj. Most, hogy felkelt anya, nem lesz jó véged.
- Miért? Apa, neked járt a szád...