KBR

– Te Domcsi, te voltál már magyar várban?

– Voltam. Egyszer. A budaiban. És te?

– Én is.Kétszer. A Szöszi királynőnél.

Icsi ma velem együtt "borotválkozott". Rá kellett jönnöm, vmit rosszul magyaráztam meg a gyereknek, mikor végeztünk és én csupasz voltam ő meg a tarkójáig habos.

Megkopogtatom a gyerek hátát, mintha az orvosnál lennénk, s hallom, ahogy dobolok rajta.

– Icsi, mi ez? Neked üregesek a csontjaid?

– Aha, kezdenek üregesedni, mint a madaraknak, hogy könnyebb legyek a repülésnél.

– Icsi, de miért a fejednél kezdődött mindez?

hihihihihihihihihhihihihihi

Vasárnap "Apák és fiúk napja" volt. A rendezvényt nem is minősítem, mert nincs annyi negatív jelző. A lényeg, hogy három és fél óra alatt küzdöttünk meg a műanyag uzsonnás dobozért és a matricákért. Haza felé sem járt a metró, tüntetőkkel volt tele a pótoló busz útvonala, stb.. Otthon Ricsi elkezdte kidekorálni a "feketedobozt".  

– Kaptam ajándékokat, szerintem jó volt a nap, már alig várom, hogy jövőre is menjünk.

Biztos erőteljesen kiült az arcomra, hogy mit gondolok, mert a mondat végén így folytatta:

– Apa, megtisztelnél azzal, hogy az utolsó matricát te ragasztod fel ide, a dobozomra?

Hát köpni-nyelni nem tudtam. S nem is értettem, mi ez a puncsolás. (Biztos a köszönet az egész napos türelmes sorban állásért).

– Hát kincsem, hízelegni azt tudsz, de...

– Oh, apa, ezt teljesen őszintén mondtam. - Talán ha nem az a "most leveszem apát a lábáról" mosoly lett volna az arcán, még hihető is lett volna. De megint győzött és jövőre újra "Apák és fiúk napja" a Millenárison...

Már eleve jól indult a délután: egy kis technikai probléma miatt késve érkeztem a fociedzésre. Így már csak kispadon lévő káoszt láttam: ruhák, iskolatáska, focizsák szanaszét dobálva a földön, padon, korláton. Nem szóltam, inkább gyorsan mindent beraktam a zsákba és indultunk lovagolni.

Csoki és Ricsi kiváló összhangban bandukolt 50 percen keresztül a pályán. Mint két nyugdíjas cowboy marhaterelés közben. Azért ügettek néha egy kicsit, hogy Marcsi ne boruljon ki teljesen a két "jóbaráttól". De nem szóltam. Bár már ráncoltam kissé a homlokomat.

Otthon táskafelnyitás. Az ellenőrzőt keresve kipakoltam 3 kisebb hurrikán, egy 5-ös erősségű földrengés és egy szökőár maradványait. És még mindig nem szóltam. Belelapoztam az üzenő füzetbe és az ellenőrző könyvbe. 

Nos ez volt a pont, ahol elszakadt a cérna:

– Icsi, gyere ide! - szóltam a fiamnak.

A gyerek jött, rám nézett és egyből levette, hogy mi a helyzet. És a kis dög, mielőtt bármit is mondhattam volna, beelőzött:

– Apa, te már annyiszor mondtad nekem, hogy szeretsz, hogy szerintem te imádsz engem. – sarkon fordult és otthagyott. Én nem tudom, hogy csinálta, de megint megúszott egy napot büntetés nélkül.

– Milyen volt az iskola?

– Unalmas...

– Semmi jó nem történt?

– Semmi, utálom az egészet.

– Az egészet? Semmit sem szeretsz az iskolában?

– De...

– Na végre, mit?

– A kémiát.

– Kémia? Nincs is kémia órád!!!

– Tudom - azért szeretem :)

Judit kitalálta, hogy jógázni fog. Az első útjára mi is elkísértük. Amíg ő a nyakát törte, mi a medencében szórakoztunk. A 9 órai randevúnál azonban nem jelent meg. Ültünk Icsivel a parkoló padkáján, kb 8 méterre a jógaterem bejáratától és elmélkedtünk arról, Judit miért nem jött ki a megbeszélt időpontra.

Valaki beszorult az ajtóba, így a többi jóga örült is addig marad bent, míg a hölgyemény le nem fogy annyira, hogy az ajtó újra szabad legyen.Vagy Judit úgy összegabajodott, hogy a földön fekszik, kitekeredett kezekkel és lábakkal és ott nyösörög, hogy segítség, de mi nem halljuk

Szóval ahogy így tanakodunk, szépen sorba elindulnak kifelé a zumbás anyukák, majd a jógás anyukák, de Judit sehol. Végül megjelenik egy 6-8 fős csapat az ajtóban, leghátul Judit. Mikor Ricsi meglátta, csak ennyit kiáltott oda:

– Dehát egy grammot sem fogyott....

Az anyukák "halovány" mosollyal az arcukon sétáltak el mellettünk...

Anya, van egy pattanásom! Úgy látszik, kanászodom!

Buda kint rohangál a Ludovika fesztiválon, már másfél órája, mire visszatuszkolom a kocsiba, hogy hazaindulhassunk. Az autóban azonban egyfolytában köhög.

– Ricsi, hogy van az, hogy amíg nem indultunk el, addig semmi bajod nem volt? Itt a kocsiban meg majd megfulladsz, pedig a klíma sem megy...

– Úgy látszik, mindenre allergiás vagyok, ami nem harcos...

Első felvonás

Buda a nagyanyjával sétál az állatsimogatóban. Odaérnek a barátjához, a "kisoroszlánhoz". A maga százakárhány kilójával bent döglik szó szerint az árnyékben, feje a másik irányba néz, és nem is figyel a fiamra, ahogy az magyaráz neki. Mérgében Buda lekapta a baseballsapkáját:

- Most már azért csak megismersz!!!

Az oroszlán felemelte fejét, hátrafordul és odabiccentett: most már meg :) A fiam elégedett volt.

Második felvonás:

Behoztak egy talál csikoshatú malacot a simogatóba. Tökinek hívják. Buda rögvest lecsapott rá. Elkísérte egészen a kisrókákig, ahol Töki a 6 párhetes "Vukkal" játszhatott. Azok meg hol a gondozó cipőfűzőjét kötötték ki, hol Töki farát harapdálták. A csíkoshátú pedig rendre lenyomta azokat. A gondozótól megtudtuk, hogy az egyik róka megharapta Tökit. Mikor a malac feléjük fordult, mind a hat eloldalgott, egyik sem "vállalta" a tettet. Ezért Töki okosan végigverte mind a hat vörösbundást.

A nagy hétvégi selejtezésben előkerült egy bontatlan 2006. évi CKM naptár. Az Excaliburban készült képeken domborítanak a ruhátlan cicák. (Az Excalibur egy casinó - mondjuk úgy, hogy középkori lovagvárnak berendezve, páncélokkal, pajzsokkal, stb)

– Apa, ez a naptár már lejárt, azért tetted ide ki? Megnézhetem?

Mit mondhattam volna? Tiltott gyümölcsként biztos, hogy kikutatja. Hát gondoltam, átlapozza és mivel neki ez még nem téma, mehet a kukába.

– Apa, mikor tehetem ki ezt a naptárt a szobámba?

Na, ezt elszámítottam.

– Kincsem, szerintem sokára. Mert ha most kiragasztod, apát meglincselik.

– Hm, de kár.

– Különben is, mit kezdenél ennyi meztelen csajos képpel?

– Meztelen csajos képpel? – néz rám kérdően – Nem látod, milyen jó lovagok meg fegyverek vannak rajta...

Furcsa, addig észre sem vettem :)

...mert ez műanyag (ha mond ez neked vmit, már túl öreg vagy te is!)

– Apa, miért mondják, hogy "mert ez műanyag"?

– Mert műanyagból készítik az ablakot.

– Miért, régen miből csinálták?

– Fából.

– Fából? Ablakot? És az hogyan lett átlátszó?

...de Budának még nincsnen

Néztük a Posseidont, amiben a végén egy fém keresztmedállal csavartak csavarokat a meneküléshez vezető úton.

– Apa és is szeretnék egy olyan keresztet. Tudod, az Isten jele.

– Tényleg?

– Igen, csak legyen rajta egy kisember...

– ???

– Tudod, a kisember a kereszten...

Időbe telt, de megértettem, ki az a "kisember" a kereszten. A feladat adott.

– Kicsim, siessünk! Be fognak zárni a boltok, ha nem igyekszünk! Már 6 óra van, már 7 óra van, már 8 óra lesz... - egyik nap Icsivel voltunk vásárolni és egyfolytában sürgetnem kellett, hogy mindenhova legalább zárás előtt odaérjünk. A sok "mindjárt bezár, és nem érünk oda" szövegemnek meglett az eredménye: Hazaúton néma csendben ült Icsi.

– Mit csinálsz, kicsim?

– Gondolkodom.

– Min?

– Vajon a kocsma meddig lehet nyitva...

Éppen haza felé tartunk a fájdalomdíjjal a Gulliverből, mikor szóba került, hogy nem tudtam legyőzni a szuperhősős kártyajátékban Icsit. (ennek az oka, hogy bármilyen nyerő lapot leteszek, mindig van egy új szabály, amit Ricsi szerint csak én nem ismerek, s az alapján ő nyert) Kissé kesernyésen, élcelődve jegyeztem meg:

– Hogy lehetek ilyen béna ebben a játékban, hogy mindig vesztek...

– Ja, én sem értem - kezdi Ricsi - hogy én meg hogy lehetek ennyire jó. Pedig nem így születtem, csak fejlesztem magam.

Apuka, tudna jönni? Ricsit fejbe dobták fakockával és nem tudjuk, mi legyen vele. - minden szülő ilyen telefonhívásra vár.

Olyan nagy gond nem lehetett, mert nem a kórházból hívtak, de mentem Icsiért. A többiek éppen sétálni indultak a mi játszóterünkre. Icsi fején meg egy jókora gézgombóc. Meglátott és pityeregni kezdett.

Erik, aki 3 éves, Benit akarta megdobni közelről, aki Ricsi mögött állt, de helyett az előtte ülő Icsit találta fejbe. A vér látványától - az orvos többször elmondta, hogy erekkel jól ellátott részt kapott el a kocka sarka - ő is és a nevelők is megijedtek. Szóval "csak" szóltak, mert a rend megkívánja, hogy ilyenkor értesítsék a szülőt.

Elvittem a helyi gyerekrendelőbe, ahol 11.30 ig kellett volna védőnői programnak lenni a doktornővel közösen, de nem volt. Bevittem a felnőtt rendelésre. A gyerekem sápadt volt és alig járt, mert úgy félt, hogy varrni fogják a fejét.

Az orvos rendes volt. Kapott két összehúzó tapaszt és mehettünk haza.

Útközben már megjegyezte Icsi, hogy egy kis meglepi segítene a hangulatán. Másrészt pedig nem haragszik Erikre, mert nem szándékosan tette.

– Mit csináltok holnap? - kérdi tőlünk Tomi, miközben kísérjük haza.

– Szerdánként lovagolni járunk. - mondom én a fiamra büszkén.

– Ja, úgy utálom. Vágja rá Ricsi.

Emiatt ma este elbeszélgettünk. Nem akar többé lovagolni menni, mert Ákos nem engedi, hogy üldözze a lóval és anélkül meg unalmas. Most a kérdés, hogy erőltessem és később hálás lesz érte, vagy ne kényszerítsem.

Komoly gond volt az eltelt napokban, hogy Icsi szerint senki sem akar vele játszani. Nos ez a probléma megszűnt.

– Apa, már játszanak vele a többiek.

– Örülök neki, kisfiam, hogy sikerült?

– Megmondtam, hogy szétverem őket, ha nem játszanak többé velem...

Marcsi szerint Icsi nagyon szépen halad. Még egy-két alkalom és teljesen ráérez az ügetés ízére. Az először csak pattogott a lovon és élvezte, de most már hosszabb-rövidebb ideig elkapja a ritmust. Annyira büszke tudok lenni a fiamra, mikor nem szörnyeteg, főleg az anyjával.

Kicsit aggódtam a hétfő délután miatt. Eszter szülőire ment és megkért, hogy vigyázzak Pannira. Ez több dolog miatt ígérkezett nehézkesnek: nekem fiam van és nem tudok a lányokkal bánni. Kérdezd meg a volt nőimet, mindegyik alátámasztja. Másrészt Panni most Icsire vadászik és Icsi meg nem csajozik. Harmadrészt a fiúk kiközösítik Pannit. Vagyis nekem kell tényleg vele foglalkozni. De legyen!

Az óvodában már azzal fogadtak, hogy Panni egész nap arról beszélt, hogy ma Icsi viszi haza. Igen, igazat mondott, árultam el az óvónőknek. S elindult Eszterékhez, felszedtük Gerit.

Megérkeztünk. Geri neki állt házit írni. Vagyis inkább helyette Icsivel hülyéskedni. Pannit pedig "baleset" érte. Azt hittem, már a másfél órából a fele letelt. De nem. Mindössze 10 perc. Éreztem, ez lesz a legrosszabb napom. Nem így lett.

Icsi egyszerre játszott Gergővel és Pannivel. Előbbivel Ben 10 keverőfigurás buli ment, Pannival pedig sütött, főzött, betegápolt. Olyan ügyesen koordinálta a két gyereket, hogy totál le voltam nyűgözve tőle. Imádtam. Megint büszke lehettem a fiamra. És ez annyira jó érzés.

Buda Geriéknél volt. Panni nyitott ajtót. Hófehérkének öltözve, csinosban tette vette magát. Icsi lejött az emeletről és igen gyorsan öltözött és húzott ki a házból. Szinte menekült. Panni meg csak szólongatta. Végül megkérdeztem:

– Panni, látod, Ricsi már lelépett. Én nem tudok segíteni neked?

– Kérdezd meg Ricsit, mikor lesz a szerelemem.

Ez váratlanul ért. Viszont Icsi tipikus pasiként menekült a válaszadás elől. Kiderült, Panni az ő kedvérét "csipte" ki magát és szerelmével üldözi Ricsit. Amit nehéz elkerülni, mert egy csoportba járnak éppen.

– Már az óvoda falán is ki tudnék szaladni. Mindig jön, hogy legyek a szerelme.

Éppen bringáztunk Icsivel egy közepes kört.

– Jó sokat mentünk, igaz apa?

– Kicsim, azért ez nem volt olyan nagy kör.

Előbb bölcs hallgatás, mint a székelyeknél, majd a válasz:

– A hosszú utak nem tölgyfán teremnek.

Dorina fertőzte meg Icsit a "mizuval". Azóta ez lett a sláger. Sőt, már telefonos videó is készült arról, hogyan mizuzik a kisfiam. Táncol, énekel, szövegel... Nagggyon durva.

Újra indul a nagy mágusok "pulissza" titkai - apa hallattad?

Még mindig "nád a házam teteje", gyorsuló "almaverzió" lázban égünk. Így ment Icsi nyarlani két hétre. Pirosmamival kezdte, s állatsimogatóval folytatta.

Zenés délután a degukkal.

Nem tudom, mit szóltak a kis rágcsálók, azonban Icsi a nagyanyjával a ketrec előtt állva egyre gyorsuló ütemben adta elő az Alma zenekar "Nád a házam teteje" című feldolgozását. Kíváncsi vagyok, hogy mit válaszoltak a "mit látsz a fejemben" részre a rágcsálók.

Ilyenkor vagyok mérges anyura, mert még a telefonnal sem vesz fel semmit. Eszébe sem jut. Még akkor sem, ha a fényképező is nála van.