Judit kitalálta, hogy jógázni fog. Az első útjára mi is elkísértük. Amíg ő a nyakát törte, mi a medencében szórakoztunk. A 9 órai randevúnál azonban nem jelent meg. Ültünk Icsivel a parkoló padkáján, kb 8 méterre a jógaterem bejáratától és elmélkedtünk arról, Judit miért nem jött ki a megbeszélt időpontra.
Valaki beszorult az ajtóba, így a többi jóga örült is addig marad bent, míg a hölgyemény le nem fogy annyira, hogy az ajtó újra szabad legyen.Vagy Judit úgy összegabajodott, hogy a földön fekszik, kitekeredett kezekkel és lábakkal és ott nyösörög, hogy segítség, de mi nem halljuk
Szóval ahogy így tanakodunk, szépen sorba elindulnak kifelé a zumbás anyukák, majd a jógás anyukák, de Judit sehol. Végül megjelenik egy 6-8 fős csapat az ajtóban, leghátul Judit. Mikor Ricsi meglátta, csak ennyit kiáltott oda:
– Dehát egy grammot sem fogyott....
Az anyukák "halovány" mosollyal az arcukon sétáltak el mellettünk...
