KBR

Icsi lazán átnéz a válla fölött, lefelé sandítva. Úgy pipiskedik közben, hogy megláthassa a bokáját is.

– Anya, elmúlt már a lúdlábam?

Most "rákaptunk" a mozizásra. Maci Laci 3Dben után  jött a Mr. Popper pingvinei. A kettő között a Transformers 3, és most pedig megnézzük Amerika Kapitányt.

Már megint. Nem tudom, mi volt a sérelem oka, de jeleztem Icsinek, ha nem megy megbékélni az anyjához, nem lesz aki este altassa és puszilgassa a fájós lábát. Icsi ment, átölelte az anyját. Mikor látta, hogy Judit megbékél, elengedte és már emelte is a hüvelykujját, hogy "apa, jól csináltam?". Nem tudtam megmagyarázni, hogy nem én küldtem a fiamat. Persze néha maga is megteszi, mert már most egy kis számító "dög".

Odament - látszólag minden ok nélkül - az anyjához a fürdőben és átölelte "Anya, én úgy imádlak" felkiáltással. 

– Mit szeretnél kisfiam, hogy így hízelegsz? - kérdezte Judit.

– Semmit, csak "jeleztem", hogy imádlak. - szólt Icsi, enyhén gyanús fejjel. Mondanom sem kell, 10 perc múlva már elő is állt a farbával...tükkös, nagyon tükkös - "R" nincs benne!

Ez a nyaralás végre aktívabb volt, mint a tavaly,

Zamárdi kalandpark, ahol Judit megmerült a vizigömbben. Tiszta víz lett, a 22 fokos, felhős időben. Mi viszont ezért cserébe plusz jeget kaptunk a vízi dodzsemhez. Az első két menet oké volt, mert mindenki spriccelt mindenkit A többi uncsi, mert már csak csónakáztunk. A pályákon egyébként ügyesen végigment Icsi. Bár kicsit unta, mert sokat kellett várakoznia az előtte haladó - mondjuk udvariasan - nem túl ügyes lányka miatt.

Siófok - néhány harci gép kiállítása és egy T55-ös tank, amibe már bemászhatott Icsi is.

Balatonfüred - éjszakai csúszdázás kétszer.

Ez egy megkésett poszt. Pedig készültem rá nagyon. 6. születésnap - rekord számú meghívóval: 14 gyerek volt a partira "betervezve". Csömörön pedig szokás szerint jönnek a szülők, testvérek - ha kicsik - a meghívottal együtt. Lassan megszokom.

Nos a reggeli eső másfél óra hátrányt jelentett, amit nem sikerült ledolgoznunk. Így 4 óra előtt pár perccel megérkeztek az első vendégek. Sebaj, legalább nem Judit készítette egyedül a szendvicseket.

Egy kivétellel minden gyerek eljött. A parti egy este 10 táján zárt. Egyedül Ákoséknak kellett korábban hazamenni, mert megérkezett a fedeles lovarda, a kamion meg elakadt...szóval stressz.

Ez a buli az évzáró/nyárnyitó party egyébként, hisz mindig az óvoda zárására esik.

Na nézzük a vendéglistát:

1. Dorina
2. Rozi (Enci) + Áron
3. Szonja
4. Ákos
5. Dini
6. Dominik
7. Gergő
8. Levi
9. Marci
10. Tomi

A szülők elvoltak, a gyerekek meg pláne. Események? Felnőtt részről nem sokat mondhatok, mert a gyerekekkel rohangáltam. De úgy tűnt, megtaláltak mindent. Ettek ittak, fociztak

Na foci: Itt a felnőttek vérre menő játékot nyomtak a bokrok és fák között - Köszönet Tomikénak a kölcsönkapuért - még a sötétbe n, világítás nélkül. Milyen volt? Arcsi levette fejjel a labdát és kicsit odébb biccentette. Szonja ebben a pillanatban ugrott fel. A labda fejbe találta, így Szonja simán átfordult a levegőben és a 18 kg csak úgy repült. Túlélte. Felpattan, futott tovább. Dini olyan lövést kapott, hogy kiszállt a pályáról. Levi nem igazán tudta, hogy merre támadjon. A felnőttek és a gyerekek nem egyszer akadtak fent futás közben a fej és gyomor magasságban lévő ágakon. Mit egy jó komédia: fut a gyerek vagy a felnőtt, koncentrál, egyszer csak egy faág durr és jön az elterülés. Egyébként Juditot egy hétig nem engedtem hátra, de sem a fű sem a fák és bokrok nem jöttek rendbe...

Másik móka: Dini és Szonja összeveszett a trambulinon. Iszonyú ökölharc volt. Sírás volt a vége. De úgy tűnt, az 5 kg súlykülönbség ellenére is Szonja nyert.

Sírásból Icsinek is kijutott. 8 körül elfáradt és sérelmezte, hogy neki is sorba kell állnia a trambulinnál, a kétszemélyes hintán, stb. Szerencsére hamar túl lett rajta.

Közeleg a húsvét. Valójában egyrészt már nem, másrészt még nem járunk locsolkodni. Viszont nálunk volt Dori valamelyik nap, spontán és egyértelműen fogalmazott:

– Otthon leszünk húsvétkor.

Nem voltam biztos benne, hogy jól értettem.

– Dori, ez azt jelenti, hogy mennünk kell hozzád locsolkodni?

– Igen. - Ez az a fajta igen volt, ami túl sok ellenvetést nem tűr el. Most tanulhatunk verset.

Virslit, kifliben. Úgy, hogy kettévágod a kiflit, de ne teljesen. Teszel bele virslit, meg ketchupot. Na és már készen is van a holdog.

Miért érdmes gyöngyösre menni moziba? Mert soha sincs tömeg a gyerekfilmeken.

Anyu moziba akarta vinni Icsit. Aggódtam, mert a gyerek 15 percnél többet még nem volt egy helyben. Az is a csömöri fánkfesztiválon történt, amíg sorban álltunk belépőért. Nem is értettem. Kibírta a tömeget, a sorbanállást, mindent. Olyan jó gyerek volt. Apa annyira büszke rád kisfiam.

Na de vissza a moziba. A bogyó és babóca című filmet anyu és Icsi kettesben nézték meg. Rohangáltak, bújócskáztak, moziztak, ettek, ittak.

Most viszont a macilaciháromdébenre készültek! Elsőként jött az aggódás: mi lesz ha most sokan lesznek és a többiek nem veszik jó néven anyu és Icsi mozizási "szokásait"? Majd jött a bosszúság.

Icsi már reggel 7-től a délután két órai mozira készült. Nem volt érdekes sem a játszótérre, se semmi más. Még engem is felhívott...magától. Szóval már igen-igen sürgette az időt. S mikor eljött, kiderült, elmarad a vetítés...csak erről nem szóltak senkinek és kiírni is elfelejtették. Következett a leghosszabb két órás várakozás a 4 órai vetítésig.

Ezt szerintem - ismerve anyámat - már nem merték kihagyni a mozisok. S a meglepetés: a macilaciháromdébent ismét ketten nézték végig - szemcsiben, ahogy kell. Anyu nehezebben bírtam meg is fájdult a 3D-től a szeme. Icsi pedig egyszer megijedt egy kiugró támadástól. Egyébként mindketten élvezték.

A fiam két keréken megy. Tavaly volt egy próbálkozásunk, mivel már minden barátja kétkerekűvel bringázik, de akkor visszarakatta velem a pótkereket

Mi volt most a motiváció? Addig nem kaphat motort az ő méretében, amíg nem tud rendesen menni bringával.

Most minden nap gyakorolunk és nem győzöm halogatni a motoros terveit. Pláne azok után, hogy Barni, a csoporttársa kapott egy minichoppert. Szívás.

Vasárnap a nagyanyja vigyázott Icsire. Ennek a napnak több tanúlsága is akadt.

I. Ne bízd olyanra a fatüzelésű kandallót, aki csak az unokájára tud figyelni.

Hazaérek. Iszonyú, savanyú füstszag az előtérben. A frissen mosott ruháknak annyi.

– Anyu, mi történt? Nem fulladoztok? Nem érzitek a büdöst? Hogy ajtót kellene nyitni?

– De éreztük, kisfiam. Meg is gyanúsítottuk egymást a kisunokámmal, hogy melyikünk szellentett ilyen savanyút...hm, pedig tettünk is a tűzre, bár volt is benne elég, mert nem nagyon akart elégni...

– Nem anyu, nem figyeltetek a tűzre, mert hát ugyan tettél, rá, csak el volt zárva a levegőztető és így csak füstölt az egész, de nem égett...

Közel egy hétbe telt, mire helyreállt a levegő a folyamatos szellőztetés ellenére...

II. Tanuld meg felvenni az mozgást!

A fiamnak igazán kisgyerekes a futómozgása...én nagyon bírom, mert igazán édes, de nagyon komikus...Nos mivel szép családom kiűzte magukat a füstszagú házból, átmentek a játszótérre. Ricsi megjegyezte, hogy (miután földön kúsztak, fára másztak, korlátról ugráltak) a nagyanyja nem úgy "fut", ahogyan ő szeretné. Egyrész cikk-cakkban, másrészt megfelelő mozgáskultúrával.

– Pijosmami, Figyelj rám és vedd fel a mozgásomat!

Anyám inkább "bepisilt" a röhögéstől, de továbbra sem tudta felvenni a mozgást. Ennek ellenére megérkeztek a játszótérre.

Új fodrásznál voltunk Budával. Mikor végezetünk, a gyerek felfedező útra indult. Végigböngészte a polcokat, szekrényeket.

– Az mi?

– Csatok.

– Vigyük anyának.

– Kicsim, anya nagy hajában ezek a kis csitcsatok nem maradnak meg.

– Akkor vigyünk Dorinának.

Dori rózsaszín mániás. Régen, bölcsisként pörgős farmerszoknya meg ilyenek. De a nagyként, mint óvodás, már csak rózsaszínt hord. Így rózsaszín csatot vettünk.Természetesen szíveset választott a fiam. S még melegében el is kellett vinnünk Dorinak.

De az anyja sem maradt ajándék nélkül. Néhány napra rá haza felé tartottunk a városból, amikor elkezdett duruzsolni.

– Apa, menjünk a szokásos virágboltba.

Addig, addig mondta, hogy betértünk Vikiékhez. Ott elsőre kiválasztott egy sziklakerti növényt. S bármennyire próbáltam terelgetni, hogy szerintem anya örülne egy tulipánnak is, vagy egy kis fréziának, tökös nem tágított. Fogta a cserepet és nem engedett belőle.

Otthon ezerszer elmondta, hogy ezt majd anya kiültetheti a kertbe. A virág egyébként gyönyörű, bárki jön hozzánk dicséri.

Döbbenet, hogy már 5,5 évesen tudja, hogy hogy bánjon a nőkkel: apró ajándékok, virág, hízelgés. Igazi pasi. Vajon ezt kitől örökölte?

Létezik olyan gyerek-fürdőtabletta, ami elszínezi a vizet. Nos egy ilyet töltöttünk vissza a kiüresedett csőbe, hogy némi vízzel rakétaként lőhessük fel a kádból a kupakot. Véletlenül már jártunk így, mikor vizes kézzel szedtünk ki egy tablettát a dobozából.

Nos az utolsó piros tablettát visszatettük a csőbe, bele egy kis vizet és rá a kupakot jó szorosan. Hosszú ideig nem történt semmi. Talán egy tabletta kevés volt, vagy több/kevesebb víz kellett volna hozzá. Esetleg lazábbra kellett volna hagyni a kupakot. Ezen töprengtem, mikor a kád széléről pukkanást hallottunk.

A piros kupak a piros löttyel a mennyezetig spriccelt. Piros lett a fal, a csempe, a kád mentén lévő samponos, tüsfürdős, fürdősós, dekorációs üvegek. Gyakorlatilag minden a bal a fel mentén. Bele értve a fehér mennyezetet is.

Vicces volt - szerintünk. Két hülye pasi, apa és fia.

Ám a tabletta nem oldódott fel teljesen. Ezért visszakerült a dobozba, újra víz hozzá és vissza a kupak is. De már okultunk az előző eseményből és tartva az anyja jogos haragjától, ha meglátja a piros hányást a falon, úgy döntöttem, hogy a csövet tartom a kezemben. Így a kupak lefelé a vizbe repülne ki, a piros trutyival együtt. Nagyobb gond nem lehet, s a pukkanás éppen olyan jó lesz.

Majdnem így történt.

A kupak és vele a víz egy része valóban a kád felé fröccsent. Azonban a cső, a kezemből mint egy rakéta megindul - miért is ne - a jobb oldalra. Vagyis most már a fürdőszoba másik felét is megfestettük: A mosdót, a földet, a szőnyeget, fogmosó poharakat, papírzsepis dobozt....

A nagyobb gond, hogy nem tudtuk abba hagynia röhögést. A gyerek anyja benézett, majd inkább szó nélkül kifordult a konyhából.

Szerintem az egyetlen ok, amiért életben maradtunk, hogy tavasszal úgy is festeni kell.

Hétvégén Judit eltüntette a rakétakilövés maradék nyomait szekrényben lévő ék, zöld és sárga tablettákkal együtt.

Judit megkapta Mo legnagyobb Unicredit fiókját. Most megint elég későn jár haza. Így az ígért gofri nem nagyon akart elkészülni. Egy este Buda bejelentette:

– Úgy látszik, anya szarik rám, mert nem csinál gofrit.

Az anyja úgy felhúzta magát, hogy este 9-kor nekiállt kisütni a tésztát. Buda beleharapot. Majd tovább állt.

– Icsi, most már egyed a gofrit, ha már anya megsütötte neked.

– Csak megakartam kóstolni. Köszönöm, elég volt.

Én úton áruért, Ricsi meg Judit otthon. Még arra is maradt idő, hogy a gyermekem anyja elővegye az elliptikus trénert. 10 perc után azonban Buda megunta, hogy nem ő van a középpontban:

– Anya, szerintem elég lesz, így is nagyon feszes a feneked.

Ülünk az autóban és arról beszélgetünk, mi legyen az év utolsó napján.

– Icsi, te kivel szeretnéd tölteni a szilvesztert? - A kérdés költői volt, mert tudtam, hogy velünk akar "mulatni". De nem, tévedtem.

– Pijos mamaival....

– Hogy mi? - Nem is értettem a választ...bár hallottam. Érezhette, hogy most nem "jót" szólt.

– Nem úgy. Hanem hogy csak elmennénk egy kicsit valahová. Érted? Csak egy kicsit odamennénk.

– Hová kicsim? (Reméltem, hogy most jól válaszol)

– Hát pijosmamihoz.

Köpni, nyelni nem tudtam.

– Mi vársz tőle? Hogy velünk szilveszterezzen? Dehát hat éves lesz. – szól Judit

– Ja apa, mit vársz tőlem, mikor mindjárt hat éves leszek?

Tényleg, mit várok? De azért furcsa...és megszokhatatlan

Nos az első kiállítás, ahová mint hivatlason jótündér mehetett a fiam. Az utóbbi idők legjobb rendezvénye volt. Miért?

1. nem volt elviselhetetlen tömeg (csak a kaladpályára nem jutottunk fel, de eleg kalandparkban voltunk, hogy ezt ne hiányolja)
2. Szülőnek és gyermeknek egyaránt volt mit tennie (PSP, Xbox, műsípálya, rakétaépítés, RC autózás, fotózás Darth Vaderrel és a klónokkal, arcfestés, lufi, színzés, ajándékok gyerekoldalaról, szállítók, szakmai programok, etc mesehősbolt oldalaról)
3. tudtam leendő új szállítókkal is egyeztetni a játékboltunkhoz

A fiam az őszi szünetet a nagyszülőknél töltötte. Pár napot itt, pár napot ott. "Számadáskor" kiderült, több este is Józsival töltött a tévé előtt. A Nagy Mágusok PULISSZATITKAIT nézték a Coolon.

Annyira édesen hangsúlyozta a fiam, hogy a többi mágus nagyon fog haragudni a nagy mágusra, mert elárulja a pulissza/puliszka titkaikat.

Ülünk tegnap a kádban. Nézem a fiam pici lábujjait.

– Ezt megehetem?

– Nem...

– Ezt?

– Nem...

– Ezt?

– Nem...

– Ezt?

– Nem...

– Ezt?

– Nem...

– Egyiket sem?

– Nem.

– Miért?

– Kell nekem.

– Minek?

– ??? Azon járok

– Lábujjakon?

– Igen, mikor lábujjhegyen járok. És ezzel is tudok kapaszkodni, meg fogni, ha kell.

Pihentünk néhány napot a Balaton partján. A fiam mindenképpen a medencében akart fürdeni. Hiába magyaráztuk, hogy ez nem strand, vagy uszoda. Ez a Balaton. Buda egyre csak erősködött, hogy ő pedig medencében akar fürdetni. Időbe telt, mire rájöttünk, hogy aki 7 hónaposan az óceánba lógatja lábát, annak efféle tó már "csak" medence lehet.

Ma végre nyár van. A teraszról vizipisztolyozik Buda. Majd berohan: 

- Levehetem a pólómat?

Válasz nélkül már rántja is le magáról. Hanyagul jegyzi meg hófehér félmeztelen felsőtestét megvillantva:

- Nézd a csodálatos testem!

Amikor Icsi kicsi volt, sokat dolgoztunk azt Elephant Holdingnak. Nem volt még egy éves, amikor a lakvásár elefántos standján ülve csábította a látogatókat. S melyik hölgy ne állt volna meg, hogy enyelegjen egy kis "hörcsögfejű" babával? HA pedig megállt, babázott, akkor már a malomdomb standját is megnézte.

A minap éppen a googleban keresgéltem, amikor az egyik képtalálaton ott virított a fiam: a 2006. évi lakásvásár képei között ott "ült". Lufival és cd-vel a kezében.

Szóltam Icsinek, hogy nézze meg, ki van a képen. Elégedett volt magával.

Hazahoztuk Pijosmamitól a fiamat. Anyu persze most is el volt ájulva tőle. Két nap után mindektten hullák. Voltak állatsimogatóban,ahol már a kisoroszlánt nem lehetetett simizni, mert akkorára nőt. S húsvét előtt már nyúlak sem voltak. Voltak helyette gidák, de oda meg a bakkecske nem engedett senkit.

Voltak bobozni is. Icsi sikongatva élvezte a villámgyors száguldást. Félelmetes menet volt. Csak a pálya végén derült ki, hogy anyu rossz irányba mozgatta a kart, így nem fékezte a bobot. Szóval teljes gőzzel hajtottak lefelé.

A gyerekem örült neki, a nagyanyja meg értetlenül állt azelőtt, hogy miért nem sikerült lassítani.

Szóval két napi jövés-menés, mászkálás, játszóterezés, kirándulás, rokonlátogatás után kapott a szellem is:

- Pijos mami, te tudtad, hogy a végtelen egy fogalom?

Gyanítom, hogy tudta, mert Icsi végtelenül szereti a nagyanyját, s a nagyanyjának is  egy fogalom az unokája.

Szombat éjszaka, iszonyúan későn, félálomban:

- Apa, megyünk holnap oviba?

- Nem, holnap még csak vasárnap, itthon maradunk.

- Akkor jó, mert utálok óviba menni. MEgbeszéltük Vikorral, aki az óvodás társam, és akit úgy hívnak mint téged, hogy mégics bekenjük az óvodát szalonnával, hogy jól elrágják a kutyák.

Ezzel mindketten elégedetten föltünk vissza a párnák közé. A fiam, mert megúszta az óvit még egy napig. Én pedig azért, mert a szülők és nagyszülők tanítása az óvodák és iskolák lerombolásáról végre a fiamban is megfogant.

Még mindig úgy fája lábam. Kell egy kcsit maszírozni. - Ez a munka a gyermek anyjára hárult. Majd elmentünk pisilni. A gyerek visszanyújtotta a lábát az anyja kezébe, hogy még még még. Percekkel később Juditot megszólal: Ricsi, nem is ez a lábad fájt az előbb. "JAJJ" és gyorsan kicserélte a "fájós jábára"

Batman: báros és a vakmenő (a vakmerőnek nincs értelme?)

Scooby doo: a bohóc elhipnózitálta Dianát.