Hazahoztuk Pijosmamitól a fiamat. Anyu persze most is el volt ájulva tőle. Két nap után mindektten hullák. Voltak állatsimogatóban,ahol már a kisoroszlánt nem lehetetett simizni, mert akkorára nőt. S húsvét előtt már nyúlak sem voltak. Voltak helyette gidák, de oda meg a bakkecske nem engedett senkit.
Voltak bobozni is. Icsi sikongatva élvezte a villámgyors száguldást. Félelmetes menet volt. Csak a pálya végén derült ki, hogy anyu rossz irányba mozgatta a kart, így nem fékezte a bobot. Szóval teljes gőzzel hajtottak lefelé.
A gyerekem örült neki, a nagyanyja meg értetlenül állt azelőtt, hogy miért nem sikerült lassítani.
Szóval két napi jövés-menés, mászkálás, játszóterezés, kirándulás, rokonlátogatás után kapott a szellem is:
- Pijos mami, te tudtad, hogy a végtelen egy fogalom?
Gyanítom, hogy tudta, mert Icsi végtelenül szereti a nagyanyját, s a nagyanyjának is egy fogalom az unokája.
