Szombat éjszaka, iszonyúan későn, félálomban:
- Apa, megyünk holnap oviba?
- Nem, holnap még csak vasárnap, itthon maradunk.
- Akkor jó, mert utálok óviba menni. MEgbeszéltük Vikorral, aki az óvodás társam, és akit úgy hívnak mint téged, hogy mégics bekenjük az óvodát szalonnával, hogy jól elrágják a kutyák.
Ezzel mindketten elégedetten föltünk vissza a párnák közé. A fiam, mert megúszta az óvit még egy napig. Én pedig azért, mert a szülők és nagyszülők tanítása az óvodák és iskolák lerombolásáról végre a fiamban is megfogant.
