Új fodrásznál voltunk Budával. Mikor végezetünk, a gyerek felfedező útra indult. Végigböngészte a polcokat, szekrényeket.
– Az mi?
– Csatok.
– Vigyük anyának.
– Kicsim, anya nagy hajában ezek a kis csitcsatok nem maradnak meg.
– Akkor vigyünk Dorinának.
Dori rózsaszín mániás. Régen, bölcsisként pörgős farmerszoknya meg ilyenek. De a nagyként, mint óvodás, már csak rózsaszínt hord. Így rózsaszín csatot vettünk.Természetesen szíveset választott a fiam. S még melegében el is kellett vinnünk Dorinak.
De az anyja sem maradt ajándék nélkül. Néhány napra rá haza felé tartottunk a városból, amikor elkezdett duruzsolni.
– Apa, menjünk a szokásos virágboltba.
Addig, addig mondta, hogy betértünk Vikiékhez. Ott elsőre kiválasztott egy sziklakerti növényt. S bármennyire próbáltam terelgetni, hogy szerintem anya örülne egy tulipánnak is, vagy egy kis fréziának, tökös nem tágított. Fogta a cserepet és nem engedett belőle.
Otthon ezerszer elmondta, hogy ezt majd anya kiültetheti a kertbe. A virág egyébként gyönyörű, bárki jön hozzánk dicséri.
Döbbenet, hogy már 5,5 évesen tudja, hogy hogy bánjon a nőkkel: apró ajándékok, virág, hízelgés. Igazi pasi. Vajon ezt kitől örökölte?
