Már megint. Nem tudom, mi volt a sérelem oka, de jeleztem Icsinek, ha nem megy megbékélni az anyjához, nem lesz aki este altassa és puszilgassa a fájós lábát. Icsi ment, átölelte az anyját. Mikor látta, hogy Judit megbékél, elengedte és már emelte is a hüvelykujját, hogy "apa, jól csináltam?". Nem tudtam megmagyarázni, hogy nem én küldtem a fiamat. Persze néha maga is megteszi, mert már most egy kis számító "dög".
Odament - látszólag minden ok nélkül - az anyjához a fürdőben és átölelte "Anya, én úgy imádlak" felkiáltással.
– Mit szeretnél kisfiam, hogy így hízelegsz? - kérdezte Judit.
– Semmit, csak "jeleztem", hogy imádlak. - szólt Icsi, enyhén gyanús fejjel. Mondanom sem kell, 10 perc múlva már elő is állt a farbával...tükkös, nagyon tükkös - "R" nincs benne!
