Sikerült beszereznünk egy régebbi, 4 részes hintát Pijosmamiékhoz. Elmentem érte, szédszedtem, hazaküldtem anyuhoz. Gondoltam, anyu lecsiszolja, lefesti és meg legfeljebb ha nem megy nekik, újra összeszerelem.
Nos néhány nap múlva éreztem, be kell segítenm. Lecsiszoltam. Gondoltam egy hét elég lesz lefesteni, majd a születésnapi buli előtt korábban megyünk le, és összeszerelem. Úgy is ott lesz több kisgyerek.
Szereljem már össze, mert úgy könnyebb festeni...ez már gyanús volt. De összeszereltem. A hinta azóta is ott áll, összeszerelve, lecsiszolva...de festék még hosszú ideig nem lesz rajta. Viszont az egésznapos szerelésben igen elfáradtam én is és a szerelés alatt álló hintát tesztelő fiam is.
Haza felé végig aludta a kocsiban az utat. Az utolsó másfél kilométeren hirtelen felriadt:
- szojosalabam
- nem értem kicsim a cumitól
- szojosalabam
- szoros a lábadnál az ülés? - bírd ki kicsit még, mindjárt haza érünk
- nem, szőjös a lábam...
- szőrös a lábad? Apának is.
Apának is? Akkor oké - látszott rajta a megkönnyebbülés. Eldőlt és aludt tovább.
