Május 1-i hétvégét Ászárokszálláson töltöttük. Strandltunk. A víz pompás volt. Én pedig bátorságot vettem megon, hogy kb. 15 évvel egy fejes ugrást követő baleset után újra lehetőleg fejjel és ne hassal érkezzek a vízbe. Kezdeti sikereimen felbátorodva áthoztam a családot is a nagymedencébe. Míg ők az egyik végén pacsáltak, addig én ugrani készültem a másikon.
A fiam szurkolását mindenki hallotta a strandon. Gyakorlatilag a medence környékén minden szem rámszegeződött. Várták a produkciót. "Hajrá apa!" Hangzott ütemesen kb. 25 méter távolságból. S miután elmerültem a vízben, rajtam kívül mindannyian hallhatták fiam köveztkező megjegyzését is:
- Hú, ez jó nagy fröccsenés volt.
